Névadónk Árpád-házi Szent Kinga

 

Árpád-házi Szent Kinga élete

Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda) 1224.március 5-én született Esztergomban, IV. Béla fejedelmünk és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvérei: Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit.

Tizenegy éves volt. amikor édesapját, IV. Bélát 1235-ben királlyá koronázták s nagynénjét, Árpád-házi Erzsébetet szentté avatták.

Már egészen fiatalon arra az elhatározásra jutott, hogy életét teljesen Istennek szenteli. Szülei azonban a fenyegető tatár hadsereg miatt, a katonai segítségben bízva igent mondtak a krakkói és szandomiri herceg leánykérésére. A házasságba Kinga is beleegyezett, tizenöt évesen feleségül ment V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, de kérésére férjével együtt szüzességi fogadalmat tettek.

A tatár pusztítás nem kerülte el Lengyelországot sem. Az 1241-es esztendő a lengyelek számára is vereséget hozott s Kinga férjével együtt előbb a szepességi Podolin városban majd Csor várában talált menedékre. Királynéként is buzgón imádkozott (a hagyomány imájának tulajdonítja, hogy Lengyelország megmenekült a tatárdúlástól), ápolta a szegényeket és betegeket.

A következő években, az újjáépítés során többszörösen kiérdemelte a lengyel nép szeretetét, különösen, amikor apjától küldött bányászok feltárták Wieliczka híres sóbányáit.
A tatárjárás után,1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget nélkülöző népe számára. Ekkor kapta ajándékba máramarosi sóbányát. Jegygyűrűjét lehúzta s a birtokbavétel jeléül az aknába dobta. A legenda szerint, amikor 1251-ben Wieliczkában sóbányát nyitottak, az első sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét. A bányászok jámbor hagyománya azt tartja, hogy a sóbánya költözött át Lengyelországba. Ez a híres bánya Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, igen látványos sószobrokkal és földalatti templommal.

Árpád-házi Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, teljes hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre áldozta, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kórházakat, kolostorokat építtetett. 1257. március 2-án V. Boleszláv király kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol Kinga kiemelkedő kulturális jelentőségű ferences kolostort alapított.

V. Boleszláv hosszas betegség után 1279-ben halt meg. Kinga ettől kezdve teljesen istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. A temetésen már a klarisszák ruhájában jelent meg. így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Abba az ószandeci klarissza zárdába lépett be, félévvel előtte megözvegyült húgával együtt, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett és látott el javadalmakkal. Itt a Szegénység Úrnő szolgálatába szegődött. Személyes vagyonát szétosztotta a szegények között, jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai. 1284-től az ószandeci kolostor apátnője volt. Élete hátralevő részét a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1291 őszén betegeskedni kezdett és 10 hónapi betegség után 1292 július 24-én szomorkodó nővértársaitól körülvéve csendesen elhunyt.

A környék életében jótevőjének, holtában közbenjárójának ismerte, sírja búcsújáróhely lett. Néhány évszázad elteltével 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta. 1695-ben XII. Ince pápa Lengyelország védőszentjei közé sorolta, XI. Kelemen pápa pedig 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába.

Árpád-házi Szent Kinga életében gyönyörű példáját adta az áldozatos Isten- és emberszeretetnek feleségként és királynőként egyaránt. A sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, mégis távol állott tőle az uralkodói stílus. Egy percig nem uralkodott, viszont élete utolsó pillanatáig szolgált.